Milyen fogalmat használnak az egyes törvények az elévült, illetve a behajthatatlan követelésekre?  Hogyan kell
ezeket alkalmazni az adózásban, s mire kell ügyelni az új Ptk. szabályai miatt.
A társasági adóról szóló (tao) törvény szerint (4. § 4/a) behajthatatlan követelés a számvitelrol szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült, vagy bíróság elott nem érvényesíthető.
A tao-törvény 4. paragrafusának 4/a bekezdése szerint behajthatatlan követelés: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidot követo 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült, vagy bíróság elott nem érvényesíthető.
A számviteli törvény definíciója [3. § (10)] szerint a behajthatatlansághoz az kell, hogy igazoltan ne legyen a követelésre fedezet, a behajtás költségei aránytalanul magasak legyenek a követelés nagyságához képest, vagy a követelés ne legyen érvényesítheto.
Ez utóbbi lehet azért, mert az adós nem fellelhető, a követelés bíróság előtt nem érvényesíthető, vagy mert a követelés
elévült. A számviteli behajthatatlanság tényét és mértékét minden esetben hitelt érdemlően bizonyítani kell, vagyis nem elég
az, ha feltesszük, hogy az adós úgysem fog tudni fizetni, vagy egyszeruen nem tudjuk, hova költözött.